Főoldal Menü megjelenítése/elrejtése

Lengyelország



Lengyelországban jártunk


2014. szeptember 10-13.

Idén szeptemberben egy kicsit messzebbi úti célt választottunk a már hagyománnyá vált őszi terepgyakorlat helyszínéül. Élményekben gazdag négy napot töltöttünk el Lengyelországban, Krakkóban, Zakopanéban és a Magas-Tátrában. A tiszta hegyi levegőt szívhattuk magunkba jó hosszú időn keresztül, és persze nagyban gyarapítottuk az ország történelméről való tudásunkat is felkészült idegenvezetőnk jóvoltából.

Az első nap korán reggel indultunk az iskolától hosszú, buszos utunkra, és délután 3-4 óra tájban értünk Wieliczkára. A következő három órában megismerkedtünk a sóbánya történelmével, megcsodáltuk a gyönyörűen felépített és kialakított termeket, a különböző sóból készült szobrokat, és végezetül a múzeum tárlatát is alaposan tanulmányoztuk. (A wieliczkai sóbánya a világörökség része.) Javasoljuk, gyorsan menjetek el, ha látni akarjátok, mert mint megtudtuk a kőzetrétegek távolodása miatt már eddig is repedések keletkeztek, és néhány tíz év múlva összeomolhatnak a falai, betörhet a rétegvíz. A második nap Krakkó városába utaztunk, és először a Wawelben (királyi palota), a székesegyházat jártuk körbe. Idegenvezetőnk, élvezetesen és pont annyi információt adott át nekünk a székesegyházban nyugvó királyokról és hadvezérekről, amennyire még figyelni tudtunk.(Tudtátok, hogy ott van eltemetve Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem?) Krakkóban sokat sétáltunk, megnéztük a Mária-templomot. (Itt minden délben óriási ceremónia keretében nyitnak ki egy hatalmas, faragott Mária oltárt, és minden alkalommal dugig van a templom turistákkal.) A Jagelló Egyetem kertjében meghallgattuk az órajátékot, néztük a zenére körbejáró egyetemi élet figuráit. Szabadidőnkben felfedezhettük a város eddig nem látott részeit és kicsit elvegyülhettünk az ottani lakosok között , és kipróbálhattuk a lengyel konyha finomságait. (javaslom a sült sajtot, áfonya lekvárral, de a sütik is nagyon finomak) Délután útnak indultunk Zakopane felé. A térségben két napot töltöttünk el. Az első nap kirándultunk a gyönyörű Magas-Tátrában, lovas kocsiztunk a Morskie Okohoz (a név Halas tavat jelent, amúgy egy gyönyörű tengerszem), és felmentünk a Fekete-tóhoz, (ez a tó volt a régi határ a magyar és lengyel királyság között, amúgy ebben fürdött a kiskacsa, mielőtt az anyjához indult) ami Lengyelország egyik legszebb gleccsertava. E kirándulást a festői szépségű látvány miatt sem lett volna szabad kihagyni, (no meg a marokszám szedhető feketeáfonya miatt), de mint biológia tagozatosoknak biztosan kilométer hiányunk lett volna. Jól elfáradtunk, de élményeink kárpótoltak minket. Az sem ronthatta el a kedvünket, hogy lefelé szakadó esőben kellet gyalogolni, mintegy két órát. (A nyápicabbak lefelé is lófogaton tették meg az utat.) Egy hosszú, pihentető „alvás” után, az utolsó nap megismerkedtünk Zakopane városával. Jártunk a II. János Pál pápa merénylet utáni felgyógyulására, adományokból építetett templomban. (A legkisebb adomány 1000 dollár volt.) Rengeteg fafaragás díszíti, gyönyörű világos, a karzatán végig növények. Itt be lehet dobni egy ládikába a kívánságainkat, és azt is, amiért köszönetet mondhatunk. A kirándulásunkat a sajtpiaccal zártuk, ahonnan isteni finom sajtokat hoztunk haza a családnak.

Összességében szerintem beszélhetek mindenki nevében, az egész terepgyakorlatot nagyon élveztük, hatalmas és életre szóló élményekkel gazdagodtunk. Semmiképpen sem volt elég a Magas-Tátra szépségéből, alig várjuk, hogy visszatérhessünk!








Lengyelország