A könyvtárban a verseskötetek kitüntetett helye is jelzi, milyen fontos számomra a költészet. De a versek nemcsak a polcokon sorakoznak, kiköltöznek a falakra és a levegőbe is. 2007. december 3-án, József Attila halálának 70. évfordulőján különleges módon emlékeztünk a költőre. Megkérdeztem 70 kortárs költőt, melyek számukra a legkedvesebb József Attila-verssorok, leírattam velük egy színes papírra és egy vászondarabra, összevarrtam zászlóvá a kendőket, s egy tűzoltódaru segítségével kitűztük a versfüzért az iskola tornyára. Átadtuk a szavakat a szélnek, a verset a végtelennek. A szél végezte dolgát, szálanként bontotta le a zászlókat, eltüntette a sorokat.

A könyvtár mennyezetéről függő színes papírlapokon azonban máig olvashatók a kiválasztott verssorok.